Előfordulhat, hogy mások által nem érzékelt dolgokat hallanak/látnak/szagolnak/éreznek (hallucinációk), pl. hangokat hallanak (ami a leggyakoribb hallucinációk egyike). Megingathatatlanul hisznek valótlan dolgokban (téveszmék), pl. abban, hogy az emberek olvasnak a gondolataikban vagy kontrollálják azokat, illetve ártani akarnak nekik. Mivel az ő világuk a hallucinációk és a téveszmék eredményeként torzulhat, a szkizofréniában szenvedők sokszor ijedtek, szoronganak és zavartak. Annyira szétesetté válhatnak, hogy maguk is megrémülhetnek ettől és megrémíthetik környezetüket is.

A szkizofrénia megítélése régebben igen lesarkított volt, és az érintetteket két csoportra osztották: azokra, akik „betegek” és azokra, akik „jól vannak”. A „jóllét” fogalma azonban nemrég változott, az akut rosszulléttől a funkcionálás különböző szintjein át a „jóllétig” terjedő állapotok széles skáláját foglalva magába. Ez azt jelenti, hogy a szkizofréniában szenvedő betegek javulást tapasztalhatnak állapotukban, mivel a betegek megtanulnak megbirkózni a betegséggel, és ki tudják alakítani, illetve vissza tudják nyerni a számukra egyénileg megfelelő mindennapi tevékenységi szintet. E folyamatot számos tényező segítheti, melyek haszna egyénenként változó.

A kezelés általában gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés (beszélgető terápia) kombinációjából áll. A gyógyszeres kezelés a szkizofrénia tüneteinek csökkentéséhez szükséges. A pszichoterápia segíthet a szkizofréniában szenvedő betegnek a betegség megértésében és abban, hogy megbirkózzon vele, ezzel javítva társas viselkedését és ismételt beilleszkedését a társadalomba.